Zoltner Rudolf

zongoratechnikus, zongoraszakértő, zeneszerző

Zeneszerző, énekes

 Az első hangszeremet, egy Xilofont, 3 éves koromban kaptam, majd következett a tangóharmonika, gitár, pianínó. Sorsom alakulásában a zenélésnek óriási szerepe volt: megtapasztaltam milyen az óviban xilofonozni, majd suliban gitározni, később több ezer fős közönség előtt koncertezni, egy étteremben játszani, katonaságban tiszteket szórakoztatni (erre nem vagyok büszke, de csak így menekültem meg a munkatábortól), TV felvételen szerepelni vagy akár egy esküvőn játszani. A zenének köszönhetem szakmámat, tanulmányaimat, képzéseimet, mindazt amit dolgozom és azt az örömöt, hogy imádom a munkámat, örömmel megyek minden nap dolgozni. Család mellett természetesen nehezen tudok több időt szánni a zenélésre, de elhatároztam, hogy néha írni fogok egy-egy dalt, arról, ami éppen kijön belőlem. A lentebb hallhatóval kezdtem, egy 35 éves osztálytalálkozó adta az ihletet.   

 

Ha zenélsz, élsz...

 

... és boldogan élsz. A mai világban annyi káosz vesz körül, állandóan intéznünk kell valamit, aggódnunk, vagy éppen kellemetlen híreket hallgatnunk, olvasnunk. A pozitív ingerekért meg kell küzdeni, keresnünk, kutatnunk kell az alkalmakat, amikor teljesen csendben maradunk önmagunkkal. A zenélésben megtaláltam a csendet is és önmagamat is, és bárki megtalálhatja...

Képzéseim

Zeneszerző, énekes